A leopárd (Panthera pardus) a Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike. Testének mérete majdnem meghaladja a két méter hosszúságot, és súlya 30 – 70 kg között van. A leopárd nemileg dimorf faj, a nőstények általában a hímek méretének kétharmadát teszik ki.
A legtöbb leopárd világos sárgásbarna vagy őzbarna, fekete pettyekkel, ám bundájuk színe nagyban eltérő lehet. A pettyek a fej felé haladva kisebbek, és nagyobbak a halovány hastájékon.
Eredetileg úgy gondolták, hogy a leopárd egy hibrid faj, mely az oroszlán és a párduc kereszteződéséből jött létre, és a leopárd általános elnevezése is ebből a hiedelemből fakad; leo, latin szó, melynek jelentése oroszlán, és a pard egy régies szó, melynek jelentése párduc. Tény, hogy a „párduc” a macskafélék családjának számos faját magába foglalja. Észak-Amerikában a párduc szó a pumára vonatkozik és Dél-Amerikában a jaguárra. Ám világszinten a párduc a leopárd egy másik elnevezése. A korai természettudósok a leopárdokat és a párducokat nem színük, hanem farkuk hossza alapján különböztették meg – a párducoknak hosszabb a farkuk, mint a leopárdoknak.
A feketepárduc melanózisos leopárd (vagy melanózisos jaguár). Ezt a mutációt a fekete pigment (eumelanin) túltengése okozza a narancssárga pigment (feomelanin) ellenében. Ez merőben fekete bundát eredményez, habár a feketepárduc pettyei bizonyos részeken még kivehetők, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben. Fehér párducok is vannak.
Mérete ellenére, ezt a főként éjjeli és fán élő ragadozót nehéz megtalálni a vadonban. A leopárdok megfigyeléséhez a legjobb hely Afrikában, a Sabi Sand magánrezervátumban található, Dél-Afrikában, ahol a leopárdok hozzászoktak a szafari járművekhez, és ahol minden nap nagyon közelről láthatók. Ázsiában, talán a legjobb megfigyelőhely a Yala Nemzeti Park Srí Lankán, ahol a világon a legnagyobb számban fordulnak elő vad leopárdok, ám még itt sem garantált, hogy láthatjuk az állatokat, hiszen a parknak több mint a fele zárva van a nyilvánosság elől, az állatok nyugalma érdekében. A nemrégiben újra megnyitott Wilpattu Nemzeti Park (szintén Srí Lankán), egy másik jó célhely a leopárd megfigyeléséhez.
A leopárdok a feljegyzések szerint elérhetik a 21 éves kort is.
Nagyon erős, és kicsinyeire nagyon vigyáz!
Alfajok
A leopárdoknak körülbelül 7-30 alfaja létezik (egy ezek közül kihalt), ám ezen alfajok nem mindegyikét tartják számon hivatalosan külön alfajként; az alábbi felsorolásban található ezen állatok közül néhány, illetve latin elnevezésük.
- Afrikai leopárd*, Panthera pardus pardus (kevéssé veszélyeztetett, helyzete kevésbé aggasztó)
- Amuri leopárd*, Panthera pardus orientalis (kritikusan veszélyeztetett)
- Anatóliai leopárd, Panthera pardus tulliana (kritikusan veszélyeztetett, illetve lehet, hogy már kihalt)
- Berber leopárd, Panthera pardus panthera (kritikusan veszélyeztetett)
- Ázsiai leopárd*, Panthera pardus fusca (kevéssé veszélyeztetett, helyzete kevésbé aggasztó)
- Indokínai leopárd*, Panthera pardus delacouri
- Perzsa leopárd*, Panthera pardus saxicolor
- Jávai leopárd*, Panthera pardus meas (veszélyeztetett)
- Észak-kínai leopárd*, Panthera pardus japonensis (veszélyeztetett)
- Sínai leopárd, Panthera pardus jarvisi
- Arábiai leopárd, Panthera pardus nimr (kritikusan veszélyeztetett)
- Ceyloni leopárd*, Panthera pardus kotiya (veszélyeztetett)
- Zanzibári leopárd, Panthera pardus adersi (kihalt)
Színváltozatok
A pettyes és fekete leopárdokon kívül még számos ritkább mutáció fordul elő. Az egyik legérdekesebb a király leopárd. Egyéb színváltozat például a vörös (eritrites) leopárd, csokoládébarna foltokkal vöröses alapon; a barnássárga leopárdok narancsszínű rozettákkal mintázottak krémszínű alapon; a halvány krémszínű leopárdok mintázata halovány és szemük kék, de vannak rozetták nélküli és csíkos végtagú leopárdok is. A Harmsworth Natural History-ban (1910), R. Lydekker írt jaguár-mintájú leopárdokról: A közönséges ázsiai leopárd, mint már említettem, nagy rozettákkal rendelkezik mely a test első negyedén látható. Az afrikai leopárdon, máskézből viszont a rozetták mindenhol kisebbek és zsúfoltabban helyezkednek el, és a vállaknál, illetve a fejen kisebb pettyekké alakulnak. [...]. A közönséges leopárdokon nincs pötty a rozettákkal övezett világos területen, ám néhány ilyen Sziámból származó bőrön ott is vannak pöttyök, és ezzel összekapcsolható a leopárd a jaguárral, mely ez esetben teljesen normális.
Király leopárd
Az ál-melanózisos leopárdnak normál alapszíne van, ám a mintázata egybeolvad és így úgy tűnik, mintha egyszínű fekete lenne. Néhány alfajnál, az egyszínű fekete terület lehúzódik az állat lágyékáig és combjáig; csupán néhány átlós aranybarna csík jelzi, hogy csak az alapszín fekete. A lágyékon és lábakon található pettyek, melyek nem olvadnak egybe sávokká és csíkokká, gyakran kicsik és halványak, inkább rozettát alkotnak. A fej és a végtagok halványabbak és foltosak, mint a közönséges pettyes leopárdoknál.
Egy ázsiai párducokról és hópárducokról szóló iratában, Pocock mellékelt egy képet egy Dél-Indiából vásárolt leopárdbőrről; fekete körvonalú foltok voltak rajta, mindegyikben pettyek voltak és mintázata inkább a jaguáréra és a ködfoltos párducéra hasonlított. Egy másik Pocock által szerzett dél-indiai leopárdbőrön a rozetták megszakadtak és egybeolvadtak, és túl sok volt benne a pigment, így az állat úgy nézett ki, mint egy sárga csíkos és foltos feketepárduc.
Több leopárd színváltozatot csak festményekről és múzeumi egyedekről ismerünk. Nagyon ritka esetekben a közönséges fekete leopárd pettyei összeolvadnak és így egy teljesen fekete leopárd lesz, melynek mintázata nem látható. Ál-melanózisos esetek leopárdoknál fordulnak elő. A pettyek sokkal sűrűbben helyezkednek el, mint általában és összeolvadva nagyrészt elrejtik az alapszínt. Sávokat alkotnak és néhány helyen teljesen fekete területet. Ettől eltérően a valódi fekete leopárdnál a sárgásbarna alapszín ezeken a helyeken látható. Egy ál-melanózisos leopárdnak narancssárga bundája volt, melyen egybeolvadtak a rozetták és a pettyek, ám a fehér hastájékon látszottak a megszokott fekete pettyek (mint a fekete és sárga kutyáknál).
A Harmsworth Natural History-ben (1910), R. Lydekker így írt egy ál-melanózisos leopárdról: Dél-Afrikában azonban található egy különleges sötét színű csoport, egy alfaj, melyet 1885-ben fedeztek fel a sűrű dzsungelekkel benőtt dimbes-dombos területeken, Grahamstown közelében. Ezen állat alapszíne mély sárgásbarna, narancssárga árnyalattal; ám a pettyezés, a megszokott rozetta-szerű elrendezés helyett, inkább kicsi és sűrű, mint a közönséges leopárd fején; míg a fej tetejétől a farok kezdetéig a pettyek szinte összeolvadnak, így olyan megjelenést nyújtanak, mintha a háton egy széles fekete sáv húzódna végig. A második bőrön a fekete terület közel az egész hátat és lágyékot átöleli, anélkül, hogy a pettyek kivehetők lennének, míg bőr utóbb említett részein a mintázat ugyanolyan, mint az első egyeden. Két másik alfaj is ismert; mind a négy az Albany területről származik. Ezek a sötét színű dél-afrikai leopárdok különböznek az Afrika északi és keleti, illetve az ázsiai területekről származó fekete leopárdoktól abban, hogy az utóbbin a rozettaszerű foltok megmaradtak és jól kivehetők, az előbbin pedig a rozetták eltűntek – mely, minden bizonnyal figyelemreméltó eset a közönséges afrikai leopárdoknál – és a bőr fekete részein a pettyek hiányoznak.
Egy másik ál-melanózisos leopárdbőrről készített fejlegyzést 1915-ben Holdridge Ozro Collins, aki a bőrt 1912-ben vásárolta. Az állatot Malabárban, Indiában terítették le még abban az évben. A széles fekete részek, melyek olyan fénynel ragyognak, mint a selymes bársony, a fej tetejétől a farokvégig terjed és teljesen mentes bármely fehér vagy sárgásbarna szőrszáltól ... A tigrisen levő fekete csíkok megkülönböztető karakterként szolgálnak a sárgásbarna alapon és a hát közepétől a hastájékig húzódnak merőleges vonalakban. Ezen a bőrőn a csíkok szinte aranysárgák, a tigris jellemzőinek különlegessége és az ahhoz való hasonlóság nélkül, és az állat egész oldalán labirintust alkotva kanyarognak választékos hullámos körkörös mintát alkotva, néhány hüvelyknyi szélességben csillogó fekete sáv húzódik az állat hátán. Különlegessége még, hogy a lábak és a hastájék fehér és olyan pettyes, mint a leopárd bőre ... A bőr nagyobb, mint egy leopárddé, de kisebb, mint egy jól megtermett tigrisé.
1936 májusában, a British Natural History Museumban egy ritka szomáli leopárd kifeszített bőrét állították ki. A bőr gazdagon mitázott volt bonyolult csavaros vonalakkal, foltokkal, sávokkal és vékony csipkeszerű mintázattal tarkítva. Ez eltér a pettyes leopárdtól, ám hasonlít a király leopárdra, melyet a modern kriptozoológusok ezután király leopárdként könyveltek el. 1885 és 1934 között hat álmelanózisos leopárdot jegyeztek fel Dél-Afrika Albany és Grahamstown körzetében. Ez a helyi leopárd populációban fellépő mutációra utal. Egyéb király leopárdról szóló feljegyzések érkeztek a délnyugat-indiai Malabarból. A trófeavadászok valószínűleg gyökeresen kiirtották ezeket a populációkat.
Vadász-szokások
Vadászat leopárddal, Jean Stradan egyik pecsétjének lenyomata (XVI. század).
A leopárdok nagyon sikeres ragadozók, melyek sokkal többféle afrikai zsákmányállatot vadásznak, mint a többi afrikai nagymacska, gyakran esznek bogarakat, rágcsálókat és halat (ahogy a házimacskák is, melyekhez vadásztechnikájuk is hasonlít), illetve olyan nagyobb növényevőket, mint az antilop. A házimacskákhoz hasonlóan, de a többi nagymacskától eltérően, ültükből ugranak rá a zsákmányállatokra. Nagy méretük a kisebb macskák hatékonyságával elegyítve különösen veszélyessé teszi őket az emberek és a kutyák számára. Azokban az országokban, ahol leopárd él, a kutyákat védelmük érdekében ketrecben kell tartani. Afrikában, élőhelyük nagyrészén a leopárdoknak más állatokkal kell versengeni a zsákmányért, mint például foltos hiénával, hiénakutyákkal és oroszlánokkal, és nem ritka, hogy más csúcsragadozók elzavarják őket az általuk elejtett zsákmánytól.
A házimacskákhoz hasonlóan, a leopárdok gyakran vadásznak éjjel, vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Becserkészik a prédát, mielőtt futnának néhány métert, hogy elkapják azt. Leggyakrabban fojtással ölnek, addig szorítják az állat torkát, míg meg nem fullad, ám a kisebb állatoknak el is törhetik a nyakát. A leopárdok zsákmányukat felviszik a fára, hogy az oroszlánok és hiénák ne tudják elvenni. Megfigyelték, hogy testsúlyuknak akár a háromszorosát is képesek felcipelni a fára, mely szemlélteti a bennük rejlő hatalmas erőt és energiát. Alkalmazkodó vadászok lévén a leopárdok, ha alkalmas zsákmányt találnak nappal vagy éjjel bármikor vadászatba lendülnek. Gyakran naponta többször is ölnek, mely esetben az első zsákmány elrejtésekor már a következő áldozatot vizslatják.
Afrikában a leopárdvadászat hagyományos módja, hogy frissen megölt állatot helyeznek ki csalétekként az irtás szélére. A csalétket hajnalban rakják ki oda, ahol közismerten élnek és vadásznak leopárdok. A leopárd megérkezéséig egy vagy több fényszórót használnak a vadállat megvilágítására és a leghumánusabb módon lelövik.
Megkülönböztető tulajdonságok
Leopárd a dél-afrikai Sabi Sabi Vadvédelmi Területen
A nagymacskák, különösen a pettyes macskafélék, fogságban és fényképen könnyen összekeverhetők. A leopárd közeli rokonságban áll és megjelenésre nagyon hasonlít a jaguárhoz; ritkább esetben a gepárddal is összekeverik. A három macskaféle élőhelye, szokásai és tevékenységei alapján azonban könnyedén megkülönböztethető a vadonban.
Míg a vad leopárdok csak Afrikában és Ázsiában élnek, addig a vad jaguárok csak Amerikában fordulnak elő, így a vadonban nem téveszthetők össze egymással. Külső jegyeik alapján is különböznek egymástól. A leopárdnak nincsenek pettyei a rozettákban, míg a jaguárnak vannak, és a jaguár foltjai nagyobbak, mint a leopárdé (lásd a jaguár fotókat). Az amur és az észak-kínai leopárd ritka kivételek ezalól. A leopárd kisebb és kevésbé zömökebb, mint a jaguár, habár a gepárdnál jóval erősebb testfelépítése van.
Megjelenésük ellenére a leopárdnak és jaguárnak hasonló a viselkedésmódja. A jaguárok az esőerdőtől a megművelt földterületekig, míg a leopárdok a sivatagokban és hegyekben, szavannán és erdős területeken fordulnak elő. A jaguár Amerikában, a leopárd Ázsiában és Afrikában honos.
A gepárd, habár nagykiterjedésű területei fedi a leopárdét, könnyen megkülönböztethető tőle. A leopárd erősebb, zömökebb, nagyobb feje arányos a testével, és inkább rozettái vannak, mint pettyei. A gepárd sokkal gyorsabban fut és gyorsabban mozog, mint a leopárd. A gepárdnak sötét 'könnycsepp'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig, mely a leopárdnak nem. A gepárdok inkább nappal, míg a leopárdok éjszaka aktívabbak; a gepárdok földhöz kötöttek (kivéve fiatal korban), míg a leopárdok gyakran másznak fára.
Elterjedés és fennmaradás
Néhány évszázaddal az emberi beavatkozások előtt a házimacska után a leopárd volt a legelterjedtebb macskaféle: megtalálható volt egész Afrikában (a Szahara sivatag kivételével) és Kis-Ázsiában. A Közel-Keleten, Indiában, Pakisztánban, Kínában, Szibériában, Délkelet-Ázsia nagy részén, Jáván és Srí Lankán még mindig szabadon él.
A leopárd a nagyragadozókhoz képest meglepően jól fenn tudott maradni. Körülbelül 500 000 leopárd él világszerte. A legtöbb nagymacskához hasonlóan a leopárdot is egyre inkább fenyegeti élőhelyeinek eltűnése, és egyre gyakrabban kerül szembe vadászokkal. Óvatosságának és rejtett életmódjának köszönhetően még az emberi létesítmények közelében is észrevételen maradhat. Ennek ellenére nincs esélye az erdőirtókkal és a vadorzókkal szemben, úgyhogy több alfaja – az amuri, az anatóliai, a berber, az észak-kínai és a perzsa leopárd – veszélybe került. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
